2. fejezet

- Eléggé furcsán viselkedik. - jegyezte meg Geun Suk, ahogy bejött a terembe. - Ha tényleg a rajongónk vagy, - közeledett felém - hol marad a megszokott sikoltozás? - azt hittem, ő is megáll előttem, de csak simán elment mellettem.
- Sikoltozás? - kérdezett vissza Hongki. - Arra gondolsz, amikor a lányok "Kyááá!"-t ordibálva körénk gyűlnek és elbőgik magukat? - imitálta igazán lányos mozdulatokkal a helyzetet.
- Nem ezt csinálják mindig? - nézet rá Geun Suk. - 19 éves? És a rajongónk? Újságíróként eljön ide... Nem lehet, hogy az idolmániád miatt csinálod? - hajolt előre, rám szegezve, gyanútól égő, sötét szemeit.
- Mi? - értetlenkedtem. - Idolmánia?
Egy fanyar mosollyal faképnél hagyott és elindult a mini színpad felé, ahol a hangszerek voltak. Ettől egy kicsit felocsúdtam bambaságomból. Ilyen ember lenne? Akiért annyi éven át rajongtam, valóban egy ilyen személy?
A fiúk valószínűleg kivették az arckifejezésemből, mit gondolok, mert Seunghyun megszólalt.
- Suk hyung nem igazán szereti az újságírókat. - a többiek komoly arccal bólogattak rá. - Csak néhány lapnak és személynek ad interjút és nem bízik meg az újakban.
- Volt egy olyan esete, - tette hozzá Minhwan suttogva. - hogy egy rajongó akart vele interjút készíteni, de ő nem ment bele és a lány utána egészen a házáig követte és képeket készített arról, hol lakik. Utána a címet is nyilvánosságra hozta. Csak néhány fan megy el ilyen messzire, de ők igazán veszélyesek.
- Hé! - szakította félbe őket a színpad mellől Geun Suk. - Ez meg mi akar lenni? - mutatott egy gitárroncsra.
- Ah! - Jaejin bosszús képpel Hongkira nézett. - Hongki hyung annyira beleélte magát az éneklésbe, hogy a nagy ugrálása közepette véletlen lerúgta a hangfal mellől. Pedig csak próbáltunk...
- Szállj már le rólam! - kiabált rá sértődötten Hongki. - És ha csak egy próba volt? Imádom a Neverlandot énekelni. - mérges arccal meghúzta az ásványvizes flakont.
A szám ismeretlen volt számomra, biztosan az új albumukon lesz rajta, gondoltam. Ránéztem a színpadra és eszembe jutott Hongki, amikor a gyors számokat énekelve ide-oda ugrál. Ez volt az egyik dolog, amiért szerettem. Elmosolyodtam rajta.
- Miért mosolyogsz? - kérdezte Jonghun.
- Ah... semmi. - váltottam komoly képre.
- Biztos eszébe jutott valami jó sztori. - vetette oda Geun Suk, felénk sem nézve. Éppen az erősítőkkel volt elfoglalva. - Vagy arra gondolt, hogyan adhatná el a gitárt, amin rajta van Hongki cipőnyoma.
- Tényleg? - kérdezett vissza Hongki, majd lelkesen rámnézett. - Nyugodtan elviheted. Ez csak egy...
- Elég legyen már! - kiabált Geun Suk. - Hogy tudtok megbízni benne? Ő csak egy 19 éves kölyök, aki...
- Hyung, ne gondold mindig ezt! - vágott a szavába a földre nézve Seunghyun. - Nem minden újságíró megbízhatatlan és nem minden rajongó őrült. Én... - egy ideig rajtam időzött a szeme, amitől eléggé zavarban voltam. - megbízom benne. Miért akarná lejáratni a bandát? És mire lenne jó, ha nyilvánosságra hozna rólunk bármi kellemetlent egy, a világ másik végén lévő országban? Semmi haszna nem lenne belőle.
Geun Suk lejött a színpadról és megállt Seunghyun előtt.
- Gondolj, amit akarsz. - majd újra rámnézett. - Nehogy azt hidd, hogy egyetlen szót is mondok majd neked. - azzal kiment a teremből.
A földbe gyökerezett a lábam. Szörnyen éreztem magam és sírni akartam.
- Aish, ez a fiú. - csóválta a fejét rosszallóan Eun Sun. - Ne aggódj, biztosan megadja majd magát. Majd beszélünk a fejével. - ránézett a fiúkra, akik egytől-egyig vigyorogtak rám. Ideges voltam, de visszamosolyogtam rájuk.
- Köszönöm. Talán ez nem fog őszinténnek tűnni, de senkit sem akarok becsapni vagy elárulni. - mondtam komolyan. - Talán még soha nem írtam cikket zenéről vagy énekesekről és talán most még fogalmam sincs, mit fogok kérdezni a sajtókonferencián, de soha nem fogok hazugságot írni rólatok. - ezt így is gondoltam. Hiszen az lenne a legszörnyűbb, ha az otthon élő emberek nem ismernék meg a csodálatos jellemüket, amelyről most teljesen meggyőződtem.
- Nyugodtan írj hazugságokat. - mondta Jonghun. - Amivel még királyabbnak fognak gondolni. - erre muszáj volt nevetnem.
A légkör kezdett feloldódni.
Az órámra néztem és észrevettem, hogy elrepült az idő. Már 10 óra is elmúlt.
- Azt hiszem, jobb ha megyek. - néztem Unniera. - A fiúknak biztos gyakorolniuk kell. Nehogy Hongki élesben is lerúgjon egy gitárt... vagy valakit közületek. - néztem a fiúkra, akik mind vigyorogtak a tarkóját vakargató Hongkin. - Majd találkozunk. Unnie, mehetünk?
- Oh, igen. - szólt és elindultunk az ajtó felé.
- Annyeong. - intettek mosolyogva a fiúk. Visszamosolyogtam rájuk. Nem akartam elhinni, hogy ilyen kedvesek hozzám, kezdtem azt képzelni, hogy csak udvariasság az egész. Mert túl szép, hogy igaz legyen. Legszívesebben velük maradtam volna egész nap, de rajongó szívem tisztában van a fájdalmas ténnyel, hogy ezt nem tehetem.
- Ne haragudj Geun Suk miatt. - mondta megbánó arccal Eun Sun, mikor kiszálltunk a kocsiból a szálloda előtt. - Amikor nyilvánosságra került a címe, vagyis inkább a rajongók tudtára, éjjel-nappal a háza előtt tolongtak. Nem volt magánélete. Ezért el is költözött és még mi sem tudjuk, hova. Azért bennünk igazán megbízhatna.
- Semmi baj, Unnie. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. - Csak idő kell neki és minden a régi lesz. De... - jutott eszembe valami. - akkor miért vállalta el az interjút?
- Az utolsó pillanatban váltottak újságírót. Úgy volt, hogy azzal a nővel megcsinálja, mert "érettebb és nem is a rajongója." - mutatott a levegőbe idézőjelet. - Hát ezért viselkedik így... - csóválta a fejét. - Komolyan, néha nagyon gyerekesen tud gondolkodni.
- Értem. Majd óvatos leszek. A magyar rajongók biztosan örülni fognak a cikkeknek. - vigyorogtam. - De most megyek is. - intettem unnienak.
- Ha szeretnéd, holnap elmehetünk valahova. - kiabált még utánam.
- Nae. - bólintottam hátrafordulva.
A hotelben bejelentkeztem és megkerestem a szobám. Közben azon töprengtem, mennyi gond van egy interjúval, ha hírességekről van szó. Látszik, hogy még sokat kell tanulnum. Ezek után meg kell válogatnom, miket kérdezek.
Csodálkoztam, hogy ilyen szép lakosztályt foglaltak le, de felmerült benne, hogy lehet csak nekem tűnik szépnek az egész. Elővettem a laptopomat, mert volt WiFi elérhetőség. Amikor felnyitottam, jót mosolyogtam a Hongki hátteremen, amit egy hete raktam ki.
Írtam egy e-mailt Évinek, aki már szörnyen ideges lehetett, ugyanis 10 olvasatlan levelem volt tőle. Megnyugtattam, hogy jól vagyok és még élek. Nem igazán tudtam, hogy adjam be neki levélben, hogy az FT Island és Jang Geun Suk az interjúalanyom. Végül csak ennyit írtam:
       "Akikkel interjút kell készítem, az FT Island és Jang Geun Suk. Nehogy elájulj. És ne merészelj felhívni!"
Ugyan odaadtam neki az ideiglenes telefonom számát, megparancsoltam, hogy csak vészhelyzetben hívjon. Harminc másodperc múlva csörgött a mobilom.
- RENI! - üvöltötte bele. Naná, hogy felhívott.
- Mondtam, hogy csak vészhelyzet esetén hívj. - morogtam bele, de meg sem hallotta.
- Az FT Island?! És Sukkie?! - üvöltött tovább.
- Halkítsd le magad! Ezt még a szomszéd szobában is hallják. -  fél perc hatásszünet. Hallottam, hogy mély levegőt vesz.
- És...mi...milyenek voltak? - kérdeztem immáron suttogva.
- Hm... Mindenki olyan, mint amilyennek elképzeltük őket. Csak Geun Suk... - nagy levegőt vettem - Nem bízik meg bennem, mert egy rajongó vagyok és csak 19 éves. - hadartam el.
- Mi? - tudtam, hogy nem érti meg.
- Szóval.... Egy rajongója meg akarta régebben interjúvolni, de ő nem egyezett bele, mire a lány kiderítette, hol lakik, ezért el kellett költöznie.
- Ah... Szóval Jang Geun Suk utál? - most hogy így kimondta, eléggé bizarrnak tűnt. - És mit fogsz csinálni?
- Jelenleg azon kell dolgoznom, hogy normálisan meg tudja szólalni előttük. - Évi erre csak kuncogni tudott. - Különben le fogom égetni magam a sajtókonferencián.
- Nálad nem lenne új dolog. - a hangján hallottam, hogy a nevetés folytogatja. Biztosan elképzelte a helyzetet.
- Köszi az őszinteséged. De most tegyük le, mert ez így drága lesz neked.
- Oké, majd írj, szia!
- Szia!
A szobaszervíz meghozta a vacsorámat. Evés után belefeküdtem egy kád forró vízbe, mert ez mindig segít lenyugodni.

**********

- Hongki-ssi. - kérdezte egy fekete hajú nő. - Mesélne egy kicsit az új single-ről?

- Nae. A Neverland egy lendületes szám lesz, ami arra buzdítja az embereket, hogy menjenek előre és ne féljenek az új dolgoktól.

- Jang Geun Suk-ssi. - szólalt meg egy 30 év körüli férfi. - Elárulna néhány titkot az FT Islandal készített közös albumról?

- Nem akarok.

- Talán meglepetésnek szánja? - kérdezte egy ősz hajú nő.

- Nem. Erről nem akarok nyilvánosan beszélni.

- Miért?

- Mert van itt egy újságíró, aki előtt egy szót sem mondok. - Ezzel rám mutatott. Kővé dermedten ültem a széken, görcsösen szorongatva a tollamat és a jegyzetfüzetemet. 

- Annyeong! - álltak fel az FT Island tagok és robotszerűen, egyszerre integettek nekem. - Szeretnél egy autogramot? - rémisztően egyszerre beszéltek.

- Oppa! Adnál egy autogramot? - szaladt oda Geun Sukhoz egy 16 év körüli lány, nyomában egy biztonsági őrrel. Valahogy beszabadult a kinti tömegből.

- Persze! - mosolygott rá Geun Suk és intett az őrnek, hogy elmehet.

- Unnie! - nézett rám a lány. - Egy rajongóból nem lehet újságíró! Azonnal menj el!

- Tűnés! -  ordibálták az újságírók.

Egyre távolodtam és távolodtam a teremben ülőktől.

- Annyeong! - integettek nekem az FT Island tagok.

********

Lüktető tarkóval, riadtan ébredtem fel és a szívem olyan gyorsan vert, hogy nem is értem, miért nem akadt ki. A víz már majdnem hideg volt. Gyorsan kikászálódtam a kádból és magamra csavartam a törölközőt. Lerogytam a földre és mély levegővételekkel próbáltam lenyugodni. Csak én vagyok képes elaludni a kádban és ilyen hülyeséget álmodni. Megpofozgattam magam, hogy észhesz térjek. Megtörölköztem és felkaptam a pizsamám. Gyorsan bebújtam a takaró alá, mert egy kicsit fáztam a majdnem kihűlt víz miatt. Megpróbáltam nem rémeket látni. Azzal nyugtatgattam magam, hogy majd Unnietól tanácsot kérek holnap. Az az egyetlen esélyem. Hirtelen megrémültem, milyen közel van a sajtókonferencia napja. Reggel nyolckor csörgött a mobilom. Unnie volt az. Félig kómában vettem fel. Alig aludtam az éjszaka.

- Nae... - szóltam bele.

- Reni, ne haragudj. Ma mégsem találkozhatunk. - szólt bele bűnbánó hangon. -  A fejesek kitalálták, hogy szerdán legyen egy mini koncerttel egybekötött fan meeting. Mindent elő kell készítenem. Nem értem, mire ez a nagy felhajtás.

- Mi? Oh... Értem. - mondtam csalódottan.

- Ne haragudj.

- Semmi baj. Ah, unnie... Ismersz edzőtermet a közelben?

- Persze. Egy utcával arrébb van egy, de...

- Köszönöm, unnie! Ha odamegyek, jobban tudok gondolkozni. Szia!

- Rendben. Kedden találkozunk. Szia! - a hangjából úgy vettem ki, hogy mosolyog.

Még lustálkodtam néhány percet, aztán lementem reggeliért. Reménykedtem benne, hogy az edzőteremben levezethetem a feszültségem. Felhúztam a szabadidő nadrágom, a váltócipőmet és a pulcsit pedig beraktam a táskámba. Kint sütött a nap, de friss volt a levegő, szóval felhúztam egy hosszú ujjú felsőt. Az utcára lépne rögtön megcsapott a hideg szél, amit a harmadikon nem éreztem, az ablakon kinyúlva. Egy melegebb felső jobb lett volna. Mivel nem akartam sokáig kóborolni, egy fiatal pártól kértem útbaigazítást. Nem kellett messzire mennem, tényleg csak egy utcára volt a hoteltől. Örültem, hogy minden olyan közel van. Unnie azt mondta, a vállalat is csak 10 perc busszal. Az edzőterem hatalmas volt. A pénztárhoz léptem, ahol egy 20 év körüli fiú állt.

- Elnézést. Kötelező beiratkoznom, ha csak egy nap kell használnom az edzőtermet?

A fiú körbenézett és mivel mindenki el volt foglalva, közelebb hajolt és ezt mondta.

- Ez a szabály. De egye fene. - kacsintott rám, amitől elvörösödtem.

- Köszönöm. - hajoltam meg. A fiú úgy tett, mintha beírna valamit a gépbe, majd bólintott. Mosolyogva felmentem a lépcsőn, mert úgy sejtettem, ott lehet az öltöző. Nem is tévedtem. Átöltöztem és a taposógépek felé tartva bekapcsoltam a Love Love Love-ot mert az mindig felpörget.

A szám közben gondolataim elvándoroltak. Eszembe jutott az álmom és Geun Suk. Nem gondoltam lehetetlennek, hogy képes lenne a valóságban is így viselkedni. Egyre dühösebb és dühösebb lettem és olyan gyorsan tapostam, hogy a gép rendszeresen lelassított, nehogy tönretegyem. Amikor ránéztem a kijelzőre, azt mutatta, már eltelt fél óra. Eltátottam a szám és gyorsan leállítottam. Szörnyen elfáradtak a lábaim és ki akartam őket nyújtani egy kicsit. Láttam, hogy van még egy lépcső felfelé. Elővettem az mp3-am és átkapcsoltam, mert épp egy lassú szám ment.

- Hongki, fent az összes súlyzó foglalt. - hallottam valakit, de mire felnézhettem volna, már beleütköztem egy kemény mellkasba. Elvesztettem az egyensúlyom és hátraestem.... valakire.

- Áu! Jól vagy? - hallottam az alólam kiszűrődő hangot. Gyorsan felpattantam és fel se nézve, meghajoltam. 

- Annyira sajnálom! - aztán felemeltem a fejem. - Ah.... - kapcsoltam hirtelen.

- Ah! Te! - mutatott rám Hongki az ásványvizes flakonjával. Majd lassan végignézett rajtam. - Jól vagy? 

- N... Nae. - nyeltem egy nagyot. Aztán rájöttem, hogy folyik rólam az izzadság. Milyen ciki... Ránéztem Jonghunra, aki a lépcsőn állt és a korlátra könyökölve mosolygott le rám. - Jól vagy? - tudtam, hogy kemény fejem van.

- Naná! Ennek itt... - paskolta meg vigyorogva a mellkasát. - semmi sem árthat.

Zavartam elnevettem magam, majd észbe kaptam.

- Hogy kerültök ide? Nem készültök a fan meetingre?

- Minden hétfőn eljövünk ide, ha esik, ha fúj. Ez van a legközelebb a vállalathoz. De ide csak beiratkozva lehet jönni. Hogyhogy itt vagy?

- A fiatal srác a pénztárnál azt mondta, kivételt tesz.

- Ááááh.... - bólogatott Hongki. - Szóval nála is beváltak. - vigyorgott.

- Micsoda? - fordítottam el a fejem.

- A nagy barna szemeid. - vágta rá nemes egyszerűséggel. - Biztos Seunghyunt is az fogta meg, azért viselkedett úgy tegnap. - mondta a flakont állának csapkodva, miközben merengve bámult ki az ablakon.

- Áh, Hongki, hagyd abba! Ne komplikálj! - vágta hátba Jonghun, mire Hongki majdnem előreesett.

- Oké, oké! - kapcsolt a vörös képemet látva. - De nincs igazam?

- Aish, menj már! - tolta előre Jonghun. - Keressünk súlyzókat. 

- Fighting! - kiáltottam utánuk mosolyogva.

- Oh! Várj... - fordulta vissza Hongki. - Hogy is hívnak?

- Reni.

- Heni? - nem hiszem el, hogy ő is ezt mondja. 

- Nem, Reni... - mire csak lassan bólogatott, de láttam rajta hogy nem érti. - Mindegy, mi az?

- Ma kettőkor lesz egy próbánk a fanmeetingre. Nincs kedved megnézni?

- Huh? Nem lesz belőle baj? - csodálkoztam.

- Ugyan már! - rázta a kezét az arca előtt Hongki. - Így talán megszokod a jelenlétünket és nem leszel ideges holnap. Jó cikket kell írnod rólunk! - tette hozzá mentségként.

- Geun Suk is ott lesz? - kérdeztem félve.

- Miatta ne aggódj! -  legyintett, de nem válaszolt a kérdésre.

Bólintottam, mire elmosolyodott.

- A próbatermünkben leszünk. 

- Oké! Sziasztok! - köszöntem el, aztán a szobabiciklik felé vettem az irányt. Olyan jó kedvem lett, hogy teljesen elmúlt a fáradságom. 

*******

- Hongki Hyung! - kóvályogtam a második szinten, mikor megláttam Hongki hátát. - Ah, Hyung, ne tűnj el! Már mindenhol kerestelek! - mérgelődtem. - Mi van a súly... - kezdtem, de láttam, hogy egyáltalán nem figyel rám. Amikor odaértem, észrevettem hogy leskelődik valaki után. Nagyot néztem, mert az újságíró ül az egyik szobabiciklin a terem másik oldalán és fülig érő szájjal teker. - Ő meg mit keres itt?

Hongki előreugrott ijedtében.

- Ah, Seunghyun! A szívbajt hozod rám! 

- Miért leskelődsz utána? - húztam fel a szemöldököm.

- Csak szemügyre veszem, hogy megállapítsam, meg tudja-e csinálni az interjút. - beszélt félre.

- De vigyorogtál...

- Mert... aranyos, nem igaz? - nézett újra a lányra.

- Oh....Jah. - néztem rá, mire mindketten észbe kaptunk. 

- Mi?

- Eh?

- Ahahaha.... - nevetett zavartan Hongki. - Gyere, találtunk szabad súlyzókat.

- Oké! - vágtam rá, de még vetettem egy gyors pillantást a lányra, aki már dúdolt is. Elmosolyodtam.